2. Túraajánlat
Székelyudvarhely-Csíksomlyó-Tusnád-Szent Anna tó
Indulás: Székelyudvarhely
Első megálló: Hármaskereszt
A Hármaskereszt emlékmű a Hargita hegység fő gerincén 980 méteres tengerszint fölötti magasságban, az Olt és Maros vízgyűjtő medencéinek vízválasztóján, a történelmi Csík és Udvarhely vármegyék határán áll, a Csíkszeredát és Székelyudvarhelyt összekötő műút mellett. Felavatására 1996. október. 31-én került sor.
Több történelmi esemény is kötődik ehhez a helyhez. A legnevezetesebb az 1567-es ütközet, mely itt zajlott, a reformációt terjesztő János Zsigmond fejedelem, és a katolikus csíkiak között, ez utóbbiak győzelmével. Ettől a katolikusság számára dicsőséges eseménytől kezdve, tartják meg minden év Pünkösdje előtti szombaton a csíksomlyói búcsút (igaz, hogy a csata emléke mára háttérbe szorult, és napjainkra a somlyói búcsú az összmagyarság imádságos találkozóhelyévé nőtte ki magát).
A középső, legmagasabb kereszt a honfoglalás 1100-ik évfordulóját, a nyugat fele néző kereszt a csíksolymói ferences kolostor 1444-es alapítását, a kelet felé néző pedig Erdély neves püspökének, Márton Áronnak az emlékét (születési évszámát: 1896) hirdeti.
Az emlékhely a Csíksomlyóra igyekvő zarándokok - és nemcsak - egyik kedves lelki és testi pihenőhelye.
2. megálló: Csíksomlyói kegytemplom
A Csíksomlyói kegytemplom és kolostor története a 15. századig nyúlik vissza. Ekkor telepedtek le itt a ferences szerzetesek, akik 1442 és 1448 között, és felépítették az első gótikus templomot és kolostort. A templom felépítéséhez Hunyadi János is hozzájárult a török elleni győzelméből szerzett zsákmányból.
A templomot, Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, ez a templom búcsúnapja. Ebből az első kolostorból mára mindössze egy portálé és egy pinceablak maradt fenn. A templomot és kolostort erős kőfallal vették körül, ahová a következő századokban a környék népe az ellenséges betörésekkor menekült.
1661-ben azonban a falak sem tudták megvédeni az épületeket a török támadásától. A támadók a templomot és a kolostort felgyújtották, az ide menekült népet pedig részben megölték, részben fogságba hurcolták. Az áldozatokat a templom előtt tömegsírba temették. 1694-ben tatár sereg támadta meg Csíksomlyót, de ezt a kolostor diákjai a nép segítségével visszaverték.
Az épületeket a 17-18. században többször javították, bővítették, a templom 1802-re azonban kicsi lett és új templom építése mellett döntöttek.
Az új barokk templomot Konstantin Schmidt építész tervei szerint 1804-ben kezdték építeni. A tornyok építését 1830-ban fejezték be. A homlokzatok álló Mária-szobor 1837-ben készült, Rothenbacher brassói mester alkotása. A templomot 1876. augusztus 20-án Fogarasy Mihály erdélyi püspök szentelte fel.
3. megalló: Tusnád-Borvízmúzeum
Az első székelyföldi borvízmúzeumot a tusnádi Baglyas-forrás tőszomszédságában, Jánosi Csaba geológus álmodta meg. A Csomád– Bálványos régióban nem ez az egyetlen népies kultúrát megőrző fejlesztés. Már ezt megelőzően a „Fürdőkalákák” ma is folytatódó sorozatában fellelhető.
A Jánosi Csaba és Herczeg Ágnes által írt Tündérek és Óriások földjén című, a Földgömb folyóiratban közölt cikkben olvashatjuk, hogy „ha Finnországot az ezer tó országának nevezik, akkor Székelyföldet joggal tartjuk az ezer források, borvízforrások vidékének”. Ez az idézet a híres székelyföldi geológustól, Bányai Jánostól származik.
4. megálló: Szent Anna-tó-Móhos tőzegláp
A Mohos-tőzegláp és a Szent Anna-tó Európa-szerte az ismertebb természeti ritkaságok közé tartoznak.
A Szent Anna-tó Délkelet-Európa egyetlen épségben megmaradt vulkáni krátertava. A Csomád-hegycsoporthoz tartozó Nagy-Csomád ikerkráterének egyikében alakult ki, 950 méter tengerszint feletti magasságban.
A majdnem szabályos kör alakú tó 22 hektár kiterjedésű, 1737 méter kerületű és átlagban 4 méter mélységű. Forrása nincs, vizének utánpótlásáról a környező hegyek tavaszi hóolvadása gondoskodik.
Élővilága szegényes, ami csökkent ásványisó tartalmának tulajdonítható. A tó északi, északnyugati partján megindult a feltöltődés, fenekét vastag iszapréteg borítja.
A tó mellett található a Szent Anna-kápolna, ahol minden évben Anna-napi búcsút rendeznek, melyre katolikus hívők tömegei zarándokolnak el.
A tavat a tőzegláptól mindössze egy keskeny nyereg választja el egymástól.
A Mohos-tőzegláp hajdani kiterjedt víztükre a négyszerese volt a Szent Anna-tó felületének. A Mohos-tó évezredeken át egyre apadt, és lassan elmocsarasodott, igazi magashegyi felláppá változva. Huzamosabb esőzések idején a 10 méter vastag iszapos tőzegréteg úgy megtelik vízzel, mint a szivacs, és akár az elkószált szarvasmarhát is elnyeli. A tőzeg az évezredek során elhalt tőzegmohák tömkelegéből halmozódott fel.
A tőzegláp területén számos nyílt vízfelület (tószem) és különböző növényritkaságok is találhatók.
Annak érdekében, hogy az ide látogató turisták ne károsítsák a területet, a környezetvédők egy keskeny fahidat építettek az ingoványos talaj fölé, amelyen a láp egy része bejárható.
